Blog

Mindennapi stresszeink II.

2017. október 13. - Szerző: Oláh Kata

Melyben egy ősember hétköznapi stresszhelyzeteibe képzeljük magunkat, megtudhatjuk, melyek a mai, urbanizált környezetünk legalattomosabb stresszorai, és az is kiderül, hogy rokonaink váratlanul felszaporodó látogatásai a stressz-szintet mérő skálán komoly pontokat érnek.

Az előző, stresszel foglalkozó bejegyzésben volt róla szó, hogy a stressznek két fajtáját különbözhetjük meg. Az akut stressz általában egy egyszeri, rendkívüli esemény hatására lezajló válaszreakció. Az evolúció során kétféle reakció bizonyult hasznosnak: elfutunk vagy pedig felvesszük a harcot (a jól ismert flight or fight-reakció). Az etológusok az állatok körében egy harmadik viselkedéses választ is leírtak, a megdermedés állapotát (play dead). Ha jobban belegondolunk, esetünkben sem ismeretlen, hogy egy hirtelen, meglepetésszerűen bekövetkező esemény belőlünk is hasonló, megdermedési választ vált ki. Manapság a stresszkutatók arra lettek figyelmesek, hogy a nők ettől eltérő válaszokat adnak a stresszre. Ha velünk tartasz, egy későbbi blogposztban erről is szót ejtünk majd!

Urbanizált környezetben kevéssé kell tartanunk attól, hogy egy éhes kardfogú tigris szembejön velnük a körúton. Sokkal inkább érzelmi eredetű stresszorokkal kell szembenéznünk életünk során. Thomas Holmes és Richard Rahe összeállított egy skálát a stresszkeltő eseményekről. A Holmes-Rahe skálán vannak úgynevezett magas kockázatú események (pl. a házastárs halála, közeli családtag halála, állás elvesztése), és alacsonyabb kockázatúnak minősített történések (pl. döntő változás a családi összejövetelek számában, költözés, karácsony). A pontszámok évente összegződnek, és kiadják, mennyire vagyunk kitéve a stressznek, mennyire vagyunk veszélyeztetettek.

Ez az elgondolás a stresszkeltő eseményeket egymástól független tényezőkként kezeli. A krónikus stressz ezzel szemben ennél jóval kevésbé látványos, ám alattomosabb, és élettani hatása is kedvezőtlenebb. Ez az a stressztípus, amelynek nem is vagyunk mindig feltétlenül tudatában, ám a hatását ekkor is kifejti. Az érzelmi traumák, vagy akár csak az ezzel való fenyegetettség érzése is éppolyan stresszor szervezetünk számára, mint amikor elődeink szemben találták magukat egy kardfogú tigrissel. Sőt, a hosszú ideig tartó érzelmi feszültségek sok szempontból betegítőbbek, mint egy hirtelen lezajló inger-stresszválasz reakció.

Ez a fiziológiai stressz az, ami összeköttetést biztosít a személyiségjegyeink és a betegségek között. Bizonyos jellemvonásaink és megküzdési stratégiáink fokozzák a betegségek kialakulásának kockázatát azáltal, hogy növelik a krónikus stressz valószínűségét. Ezek a személyiségvonások közös jellemzője az érzelmi kommunikációra való képesség sérülése. Az érzelmi tapasztalataink akkor fordulhatnak át potenciálisan ártalmas biológiai eseményekké, amikor meggátolnak minket abban, hogy elsajátítsuk érzelmeink hatékony kifejezését. Ez a tanulás jellemzően gyerekkorban történik meg.

Elképzelhető, hogy életünk során azt tanultuk meg, a legjobb, ha érzelmi szükségleteinkről nem veszünk tudomást, nem fejezzük ki azokat. Ám ezzel megnő annak kockázata, hogy egyszer csak megbetegszünk. Érzelmi bezárkózás ugyan megóvhat bennünket a szorongástól és a stressz szubjektív élményétől, ám a fiziológiai stressztől nem véd meg. Az érzelmi intimitás lelki és biológiai szükségletünk. Ha falakat emelünk ellene, akkor kielégítetlen szükségleteink miatt rendkívül intenzív és tartós stresszt élhetünk át - akár anélkül is, hogy ennek tudatában lennénk.

A Gyógyító Játék több szempontból is a segítségünkre lehet. A Játék ráirányítja a figyelmünket a testi folyamatainkra, testérzeteinkre. Segíthet felismerni, beazonosítani érzelmeinket, és arra is lehetőséget nyújt, hogy szükségleteinket hatékonyabban kommunikáljuk. Hiszen a Játék mintha-terében, próbacselekvések által azonnal visszacsatolást kaphatunk arról, mi hasznos számunkra, mi bizonyul működőképesnek a benső világunkban. Ez pedig már önmagában fokozza a kontroll érzését. A Játék során bármilyen érzelmet szabadon átélhetünk és kifejezhetünk, csökkentve ezzel az érzelmi eredetű stresszhatásokat. A Játék végére pedig – mintegy ráadásként – gyakran a megoldás útjai is körvonalazódni látszanak.